7. Vizsgálati módszerek

7.1 Vizsgálati feltételek

7.1.1 Környezeti feltételek

7.1.1.1 Referencia légköri feltételek

A működtető referencia teljesítményét a következő légköri körülmények között kell tesztelni:

• Környezeti hőmérséklet: 20°C ± 2°C;

• Relatív páratartalom: 60% - 70%;

• Légköri nyomás: 86 kPa és 106 kPa között.

7.1.1.2 Általános légköri viszonyok

Amennyiben a vizsgálatokat nem referencia légköri körülmények között végzik, ajánlott a vizsgálatokat a következő légköri feltételek mellett elvégezni:

• Környezeti hőmérséklet: 15°C és 35°C között;

• Relatív páratartalom: 45% - 75%;

• Légköri nyomás: 86 kPa és 106 kPa között.

7.1.1.3 Egyéb környezeti feltételek

A Föld mágneses mezején kívül a többi külső mágneses mezőnek és mechanikai rezgésnek elhanyagolhatónak kell lennie.

7.1.2 Tápellátási feltételek

7.1.2.1 Névleges értékek

A 4.2.2. pontban meghatározottak szerint.

7.1.2.2 Tűrések

A vizsgálati körülmények tűrései a következők:

• Névleges feszültség: ±1%;

• Névleges frekvencia: ±1%;

• Harmonikus tartalom: kevesebb, mint 5%.

7.2 Általános vizsgálati előírások

7.2.1 A tesztelt terméknek a normál beszerelési helyzetben kell lennie. A tápegység csatlakoztatható és 1 órán át előmelegíthető, hogy a tesztelt termék belső hőmérséklete stabilizálódjon.

7.2.2 A vizsgált termék nulla pozíciója a vizsgálat előtt beállítható. Hacsak másképp nincs feltüntetve, a vizsgálat során nem szabad beállítást végezni.

7.2.3 Eltérő rendelkezés hiányában a vizsgált terméket és a kapcsolódó vizsgálóberendezéseket referencia munkakörülmények között kell stabilizálni a mérések elvégzése előtt, és minden olyan munkakörülményt, amely befolyásolhatja a mérési eredményeket, meg kell figyelni és rögzíteni kell.

7.2.4 A vizsgálatok során használt szabványos műszerek pontosságát fel kell tüntetni a vizsgálati jelentésben, és az alapvető hibahatárnak kisebbnek vagy egyenlőnek kell lennie a vizsgált termék alapvető hibahatárának egyharmadával. A műszer tartományának meg kell egyeznie a mért értékek tartományával.

7.2.5 A vizsgálat során az áram bemeneti jelet lassan kell növelni vagy csökkenteni, a vizsgálati pontokat ugyanabba az irányba közelítve, ügyelve arra, hogy ne lépjen fel túllendülés. A növekvő jelet pozitív löketnek, a csökkenő jelet pedig fordított löketnek kell tekinteni.

7.2.6 Eltérő rendelkezés hiányában a működtető kimenő tengelyét (rúdját) a vizsgálat során a névleges terheléssel kell terhelni. A terhelést pozitívnak tekintjük, ha a működési iránya egybeesik a kimenő tengely (rúd) mozgásirányával; egyébként negatívnak.

7.2.7 Eltérő rendelkezés hiányában a tesztmérési pontoknak a bemeneti tartomány 0%, 25%, 50%, 75% és 100% pontjain kell lenniük. Minden tesztpontot háromszor kell mérni, mind a növekvő, mind a csökkenő jel irányában. A gyári ellenőrzés lehetővé teszi minden tesztpont egyszeri mérését.

7.2.8 Eltérő rendelkezés hiányában a vizsgálatot befolyásoló tényezők csak a megadott munkakörülmények között változhatnak. Minden más munkakörülménynek állandónak kell maradnia a referencia körülmények között.

7.2.9 Ha a befolyásoló tényezők vizsgálatát referencia légköri viszonyok között nem lehet elvégezni a körülmények miatt, a vizsgálat elvégezhető általános légköri viszonyok között.

7.2.10 Eltérő rendelkezés hiányában a teszt névleges lökettartománya a következő:

• Többfordulatos: 10 fordulat;

• Szöglöket: 90°;

• Lineáris löket: 16 mm.

7.3 Alapvető hiba

Az alaphibát a bemeneti jel lassú növelésével vagy csökkentésével, a bemeneti jel értékeinek és a kimenő tengely (rúd) löketértékeinek rögzítésével számítjuk ki mind pozitív, mind fordított löketirányban az (1) képlet szerint.

(1) képlet

Ahol:

• δ: Alapvető hiba, %;

• L1: A kimenő tengely (rúd) löketértéke fokban (°), milliméterben (mm) vagy fordulatszámban (r);

• Lo: A kimenő tengely (rúd) elméleti löketértéke fokban (°), milliméterben (mm) vagy fordulatokban (r);

• L: A kimenő tengely (rúd) névleges lökettartománya fokban (°), milliméterben (mm) vagy fordulatokban (r).

Ellenőrizze, hogy az egyes mérési pontokon az alaphiba meghaladja-e a 6.1.1. pontban meghatározott határértéket.

7.4 Pozíciókimeneti jel alapeltérése

A pozíció kimeneti jelét egy 250Ω-os terhelési impedanciához csatlakoztatják, és a működtetőt „teljesen zárt” helyzetbe állítják. Állítsa be a pozíció kimeneti jelet 4 mA-re; állítsa a működtetőt „teljesen nyitott” helyzetbe, majd állítsa be a pozíció kimeneti jelet 20 mA-re. Ezután indítsa el a működtetőt, és rögzítse a pozíció kimeneti jel értékeit minden ponton, mind a pozitív, mind a fordított löketirányban. Az alapeltérést a (2) képlet szerint számítják ki.

(2) képlet

Ahol:

• △0: Pozíciókimeneti jel alapeltérése, %;

• Io: A pozíciókimeneti jel elméleti értéke milliamperben (mA);

• I1: A pozíció kimeneti jel mért értéke milliamperben (mA);

• I: A pozíció kimeneti jel tartománya milliamperben (mA). (4 mA és 20 mA között I = 16 mA; 0 mA és 20 mA között I = 20 mA).

Ellenőrizze, hogy az egyes mérési pontokon az alapeltérés meghaladja-e a 6.1.2. pontban meghatározott határértéket.

7.5 Hiszterézis

A működtető hiszterézisét az egyes vizsgálati pontokon mért előre- és hátrameneti löketek alaphibái közötti maximális algebrai különbség határozza meg, a 7.3. és 7.4. pontban meghatározottak szerint.

7.6 Holt zóna

Szabályozó hajtóművek esetén a holtzónát a névleges löket 25%, 50% és 75% pontjánál kell mérni. A mérési lépések a következők:

• Lassan növelje (vagy csökkentse) a bemeneti jelet, amíg érzékelhető löketváltozás nem történik a kimeneti tengelyen (rúdon), és rögzítse a bemeneti jel értékét ezen a ponton I (mA);

• Ezután lassan csökkentse (vagy növelje) a bemeneti jelet az ellenkező irányba, amíg érzékelhető löketváltozás nem történik a kimeneti tengelyen (rúd), és rögzítse a bemeneti jel értékét I² (mA).

A holtzónát a (3) képlet szerint számítjuk ki.

(3) képlet

Ahol:

• △: Holt zóna, %.

7.7 Időzítés

Adjon egy 15% bemeneti tartományú lépésjelet a szabályozó aktuátor bemeneti jel csatlakozójára, oszcilloszkóp segítségével rögzítse a bemeneti jel görbéjét és a pozíció kimeneti jel görbéjét, és figyelje meg a kezdeti bemeneti jel és a kimeneti jel változásának kezdete közötti időkülönbséget, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az meghaladja-e a 6.1.5. pontban meghatározott határértéket.

7.8 Névleges löketidő hiba

Alkalmazzon 45% - 55% névleges terhelést a működtetőre, adjon egy olyan lépésjelet, amely elegendő ahhoz, hogy a működtető kimenő tengelye (rúdja) a névleges löketen keresztül elmozduljon, és rögzítse a kimenő tengely (rúd) névleges löketen való elmozdulásának idejét. A névleges löketidő-hibát a (4) képlet szerint számítjuk ki.

(4) képlet

Ahol:

• δt: Névleges löketidő-hiba, %;

• t1: A kimenő tengely (rúd) névleges löketének megtételéhez szükséges mért idő másodpercben (s);

• t: Elméleti névleges löketidő másodpercben (s).

7.9 Indítási jellemzők

Alkalmazzon fordított névleges terhelést a működtető kimenő tengelyére (rúdjára), és változtassa meg a tápfeszültséget az alsó határértékre. Ezután adja rá a bemeneti jelet, és figyelje meg, hogy a működtető normálisan elindul-e.

7.10 Löketszabályozó mechanizmus ismétlési hibája

Löketszabályozó mechanizmussal rendelkező működtetők esetén a névleges terhelés 25% - 30% mértékegységét kell alkalmazni a kimenő tengelyre (rúdra), és a működtetőt ötször felváltva előre és hátra kell működtetni. Figyelje meg és jegyezze fel a kimenő tengely (rúd) löketértékeit, amikor a löketszabályozó mechanizmus átkapcsol. Számítsa ki az egyes rögzített értékek hibáját az alapértékhez képest, és határozza meg, hogy a hiba meghaladja-e a 6.1.8. pontban meghatározott határértéket.

7.11 Szigetelési ellenállás

Általános légköri viszonyok mellett és terheletlen működtető mellett válassza le a vizsgált termék tápellátását, és tartsa a főkapcsolót „be” állásban. Zárja rövidre a bemeneti és tápcsatlakozókat, majd egy 500 V DC szigetelési ellenállásmérővel mérje meg a csatlakozók közötti szigetelési ellenállást a 6.1.9. szakaszban leírtak szerint.

7.12 Szigetelési szilárdság

Általános légköri viszonyok mellett és terheletlen működtető esetén válassza le a tápellátást, és tartsa a főkapcsolót „be” állásban. Zárja rövidre a bemeneti és tápcsatlakozókat, majd a 6.1.10. pontban megadott feszültségnek és frekvenciának megfelelően lassan emelje a mérőfeszültséget nulláról a megadott értékre, és tartsa ezen a szinten 1 percig. Figyelje meg, hogy van-e átütés vagy ívhúzás, majd lassan csökkentse a mérőfeszültséget nullára, és válassza le a mérőáramot.

7.13 Hőmérséklet-emelkedés

A vizsgálat előtt mérje meg a motor és a transzformátor tekercseinek hidegellenállását egy híd segítségével, majd a 7.14. pont szerint folyamatosan járassa 12 órán át, és azonnal mérje meg a motor és a transzformátor tekercseinek melegellenállását. Számítsa ki a hőmérséklet-emelkedést az (5) képlettel.

(5) képlet

Ahol:

• Q: Hőmérséklet-emelkedés Celsiusban (°C);

• R₂: A tekercs hőellenállása ohmban (Ω);

• R₁: A tekercs hidegellenállása ohmban (Ω);

• T1: Szobahőmérséklet a hidegtűrés mérése során, Celsius-ban (°C);

• T₂: Szobahőmérséklet hőállóság alatt

7.14 Hosszú távú működési stabilitás

Működtesse a működtetőt a névleges löketén belül, és alkalmazzon 30% névleges terhelést, 20% és 80% közötti működési ciklussal. Végezzen 48 órás működést a 4.2.6. szakaszban leírtak szerint, az óránkénti ciklusok számának megfelelően. A teszt után ellenőrizze, hogy a működtető megfelel-e a 6.1.12. szakasz követelményeinek.

7.15 Maximális és minimális vezérlőnyomaték és tolóerő reprodukálhatósági hibája

A vizsgálati eljárás a következő: a) Szerelje fel a működtetőt a tesztpadra, állítsa be a nyomatékvédelmi értéket mind a nyitási, mind a zárási irányban a maximális vezérlőnyomatékra vagy tolóerő-értékre, és fokozatosan terhelje a működtetőt, amíg a „nyomaték-túlterhelés” vagy a „tolóerő-túlterhelés” riasztás ki nem kapcsol. Mérje meg a kimeneti nyomatékot vagy tolóerő-értéket. Mérjen háromszor mindkét irányban, és az átlagértéket vegye a kimeneti nyomaték vagy tolóerő alapértékének. b) Szerelje fel a működtetőt a tesztpadra, állítsa be a nyomatékvédelmi értéket mind a nyitási, mind a zárási irányban a minimális vezérlőnyomatékra vagy tolóerő-értékre, és fokozatosan terhelje a működtetőt, amíg a „nyomaték-túlterhelés” vagy a „tolóerő-túlterhelés” riasztás ki nem kapcsol. Mérje meg a kimeneti nyomatékot vagy tolóerő-értéket. Mérjen háromszor mindkét irányban, és az átlagértéket vegye a kimeneti nyomaték vagy tolóerő alapértékének. c) Számítsa ki a vezérlőnyomaték vagy tolóerő reprodukálhatósági hibáját a (6) képlet szerint.

6. képlet:

Ebben a képletben:

• δ0: A szabályozási nyomaték vagy tolóerő reprodukálhatósági hibája az % modellben

• Ms: Mért kimeneti nyomaték vagy tolóerő értéke N·m-ben (vagy tolóerő N-ben)

• Mz: A kimenő nyomaték vagy tolóerő alapértéke N·m-ben (vagy tolóerő N-ben).

7.16 Kézi-elektromos kapcsolómechanizmus

A vizsgálati eljárás a következő: a) Terhelés nélküli kapcsoló ellenőrzése. Kapcsolja a működtetőt elektromos üzemmódból kézi üzemmódba, forgassa el a kézikereket úgy, hogy a kimenő tengely legalább egy teljes fordulatot tegyen az óramutató járásával megegyező és azzal ellentétes irányba; majd működtesse a működtetőt elektromosan úgy, hogy a kimenő tengely mindkét irányban legalább egy teljes fordulatot tegyen. Ismételje meg kétszer, és ellenőrizze, hogy megfelel-e a 6.1.14. pont követelményeinek. b) Terhelt kapcsoló ellenőrzése. Szerelje fel a működtetőt a tesztpadra, állítsa be a védelmi nyomatékot mind nyitási, mind zárási irányban a maximális vezérlőnyomatékra, és fokozatosan terhelje a működtetőt, amíg a nyomatékkapcsoló aktiválódik. Leállítás után, tehermentesítés nélkül, ismételje meg az a) részben leírt vizsgálatot annak megerősítésére, hogy megfelel-e a 6.1.14. pont követelményeinek.

7.17 Intelligens funkciók

7.17.1 Kijelző funkciója

Ellenőrizze, hogy a működési paraméterek, a működési állapotinformációk, a hibajelzések és az egyéb kijelzőn megjelenő információk normálisak-e, és hogy a kijelző tartalma teljes és világos-e az ember-gép interfészen keresztül.

7.17.2 Paraméterbeállítási funkció

Az elektromos burkolat kinyitása nélkül ellenőrizze, hogy az ember-gép interfész lehetővé teszi-e olyan paraméterek beállítását, mint a löket, a nyomaték, az árambemeneti jel kalibrálása és a kimeneti jel beállítása.

7.17.3 Helyszíni konfigurációs funkció

Az elektromos burkolat kinyitása nélkül, az ember-gép interfész segítségével állítsa be a működtető 4 állású kapcsolóérintkező-kimeneteit az alábbiak szerint: nyitott-zárt helyzet, nyitott-nyitott helyzet, zárt-zárt helyzet, zárt-nyitott helyzet. Indítsa el a működtetőt nyitott és zárt helyzetbe, ellenőrizve, hogy a kapcsolóérintkező-kimenetek megfelelnek-e a beállított követelményeknek.

Adott esetben ellenőrizze a viselkedést áramkimaradás után, és állítsa be a paramétereket, például a nyomatékvédelmet.

7.17.4 Hiba öndiagnózis és riasztási funkció

Terhelés nélküli állapotban kapcsolja feszültség alá a működtetőt, és válassza le a motor hőmérséklet-érzékelő vezetékét a működtető vezérlőrendszeréről, hogy ellenőrizze, kioldott-e a motor túlmelegedési riasztása.

7.17.5 Teljesítményszekvencia önadaptáló funkció

Háromfázisú tápellátást használó aktuátorok esetén változtassa meg a tápegység fázissorrendjét, és ellenőrizze, hogy a kapcsolási irány helyes-e mind a helyi, mind a távvezérlési módban.

7.17.6 Folyamatos kimeneti nyomaték (tolóerő) mérési funkció

Helyezze a működtetőt a tesztpadra, és működés közben folyamatosan változtassa az alkalmazott nyomatékot (tolóerőt), hogy megfigyelje, vajon a kijelzett nyomaték (tolóerő) értékek ennek megfelelően változnak-e az ember-gép interfészen.

7.18 Zaj

Egy zárt ablakú és ajtójú szobában, ahol a háttérzaj nem haladja meg a 45 dB-t, indítsa el terhelés nélkül a működtetőt, és mérje meg a zajszintet 1 méter távolságban a működtető felületétől. Győződjön meg arról, hogy a zajszint megfelel a 6.1.16. szakaszban foglalt követelményeknek.

7.19 Fokozatmentes (frekvenciaátalakításos) sebességszabályozás

Állítsa be a működtetőt úgy, hogy csökkentse a sebességet, amikor eléri a célpozíciót, és ellenőrizze, hogy a sebesség a megadott tartományon belül változik-e különböző terhelési körülmények között, hogy megbizonyosodjon a megfelelőségéről.

7.20 Környezeti hőmérséklet hatása

Terhelés nélküli állapotban a működtetőt hőmérséklet-tesztkamrába kell helyezni. A teszthőmérsékletek és a teszt sorrendje a következő:

• -10°C és 55°C közötti üzemi környezeti hőmérsékletű működtetőkhöz:

  • 20°C (referencia), 40°C, 55°C, 20°C, 0°C, -10°C, 20°C;

• -20°C és 60°C közötti üzemi környezeti hőmérsékletű működtetőkhöz:

  • 20°C (referencia), 40°C, 60°C, 20°C, 0°C, -20°C, 20°C;

• -30°C és 70°C közötti üzemi környezeti hőmérsékletű működtetőkhöz:

  • 20°C (referencia), 45°C, 70°C, 20°C, 0°C, -30°C, 20°C.

Amennyiben minden fél beleegyezik, a vizsgálatokat mindössze négy hőmérsékleti ponton is el lehet végezni: 20°C (referencia), a maximális hőmérséklet, a minimális hőmérséklet és 20°C. Az egyes hőmérsékleti pontokon megengedett tűréshatár ±2°C. Minden hőmérsékleti ponton a hőmérsékletet 2 órán át fenn kell tartani, hogy a termék belső alkatrészei elérjék a hőstabilitást. A teljes löketű 0% és 100% pozíciókban meg kell mérni a proporcionális szabályozó és a helyzetjel kimenetének alsó és felső határértékeit. Minden hőmérsékleti ponton három mérés átlagát kell venni. Az alsó és felső határértékek változását minden hőmérsékleti ponton, amikor a hőmérséklet 10°C-kal változik, a (7) és (8) képletekkel kell kiszámítani, és meg kell erősíteni, hogy az eredmények megfelelnek a 6.2.1. szakasz követelményeinek.

Ahol:

• △T0A pozíció kimeneti jel alsó és felső értékeinek változása 10°C-os hőmérsékletváltozás esetén, % esetén;

• XTiA pozíciókimeneti jel mért alsó és felső határértékei a szomszédos hőmérsékleten, milliamperben (mA);

• XT0A pozíció kimeneti jel mért alsó és felső határértékei a kezdőhőmérsékleten, milliamperben (mA);

• Ti: A szomszédos hőmérséklet Celsius-fokban (°C);

• T0A kezdőhőmérséklet Celsius-fokban (°C);

• △T1A kimenő tengely (rúd) alsó és felső határértékeinek változása 10°C-os hőmérsékletváltozás esetén, % modellben;

• LTiA kimenő tengely (rúd) mért alsó és felső löketértékei a szomszédos hőmérsékleten, fokban (°), milliméterben (mm) vagy fordulatszámban (r);

• LT0A kimenő tengely (rúd) mért alsó és felső löketértékei a kezdeti hőmérsékleten, fokban (°), milliméterben (mm) vagy fordulatszámban (r).

7.21 Páratartalom hatása

Helyezze a működtetőt egy hőmérséklet- és páratartalom-mérő kamrába, emelje a hőmérsékletet 40°C ± 2°C-ra, és állítsa be a páratartalmat 91%–95% értékre, és tartsa ezen a szinten 48 órán át. A teszt után ellenőrizze a működtető szigetelési ellenállását a megadottak szerint.

7.22 Tápfeszültség hatása

Terhelés nélküli állapotban a működtető tápfeszültségét a névleges értékről mind a felső, mind az alsó határértékre állítják be. A teljes löket 0% és 100% pozícióiban megmérik a proporcionális szabályozó és a helyzetjel kimenetek alsó és felső határértékeit. Minden ponton három mérés átlagát veszik, és az alsó határérték és a tartomány változásait a (9) és (10) képletek segítségével számítják ki. Az eredményeket ellenőrizni kell a 6.2.3. szakasz követelményeinek való megfelelés szempontjából.

Ahol:

• △V0A pozíciókimeneti jel alsó és felső értékeinek változása a tápfeszültség változásakor, % esetén;

• XV1A pozíció kimeneti jel mért alsó és felső határértékei a felső és alsó határfeszültségeknél, milliamperben (mA);

• XV0A pozíciókimeneti jel mért alsó és felső határértékei névleges feszültségen, milliamperben (mA);

• △VLA kimeneti tengely (rúd) alsó és felső határértékeinek változása a tápfeszültség változásakor, %-ben;

• LV1A kimenő tengely (rúd) mért alsó és felső végi löketértékei a felső és alsó határfeszültségeknél, fokban (°), milliméterben (mm) vagy fordulatszámban (r);

• LV0A kimenő tengely (rúd) mért alsó és felső löketértékei névleges feszültségen, fokban (°), milliméterben (mm) vagy fordulatszámban (r).

7.23 Mechanikai rezgés hatása

Terhelés nélküli körülmények között a működtetőt egy rezgésteszt állványra szerelik. A működtetőt a teljes löket 0% és 100% pozíciójába is beindítják. A rezonanciapont azonosítása érdekében 10 Hz és 150 Hz közötti frekvencián, három egymásra merőleges irányban söprésfrekvenciás rezgést alkalmaznak. Ha rezonanciapontot találnak, 30 percig rezgésteszteket végeznek ezen a rezonanciafrekvencián. Ha nem találnak rezonanciapontot, 30 perces rezgéstesztet végeznek 150 Hz frekvencián.

A vizsgálat során a működtető kimenetének alsó és felső határértékeit mérik. Az alsó és felső határértékek változását a (11) és (12) képletek segítségével számítják ki. Az eredményeket a 6.2.4. szakasz követelményeinek való megfelelés szempontjából ellenőrizni kell.

Ahol:

• △J0A pozíciókimeneti jel alsó és felső határértékeinek változása mechanikai rezgés miatt, %-ben;

• XJ1A helyzetkimeneti jel mért alsó és felső határértékei a rezgésteszt során, milliamperben (mA);

• XJ0A helyzetkimeneti jel mért alsó és felső határértékei a rezgésteszt előtt, milliamperben (mA);

• △JLA kimenő tengely (rúd) alsó és felső határértékeinek változása mechanikai rezgés miatt, % modellben;

• LJ1A kimenő tengely (rúd) rezgésteszt során mért alsó és felső löketértékei fokban (°), milliméterben (mm) vagy fordulatszámban (r);

• LJ0A kimenő tengely (rúd) mért alsó és felső löketértékei a rezgésteszt előtt fokban (°), milliméterben (mm) vagy fordulatszámban (r).

7.24 Közlekedési környezeti hatás

A hőmérséklet-, ütés- és szabadesési vizsgálatokat a szabvány 6.2.5. szakaszában meghatározott vizsgálati paraméterek és a GB/T 25480 szabványban meghatározott módszerek szerint kell elvégezni. A vizsgálatok után a nulla pozíció beállítható, majd teljesítményvizsgálat és vizuális ellenőrzés követhető.

Megjegyzés: Ha a környezeti hőmérséklet befolyásolására irányuló vizsgálatot már elvégezték 55 °C-on (vagy magasabb hőmérsékleten), a magas hőmérsékletű vizsgálattól el lehet tekinteni.

7.25 Rádiófrekvenciás elektromágneses mező sugárzásállósága

Terhelés nélküli állapotban a működtetőt a teljes löket 50% pozíciójába mozgatják. A működtetőtől 3 méter távolságra 80 MHz és 1000 MHz közötti frekvenciatartományú, 3V/m intenzitású kisugárzott elektromágneses mezőt alkalmaznak a GB/T 17626.3 szabvány követelményeinek megfelelően. A vizsgálat során megfigyelik és rögzítik a pozíció-visszacsatolás kimeneti jelének vagy a kimenő tengely (rúd) löketértékeinek változásait annak megerősítésére, hogy az értékek megfelelnek a szabvány 6.2.6. szakaszának követelményeinek.

7.26 Gyors elektromos tranziens/kitörés elleni védettség

Terhelés nélküli állapotban a működtető a teljes löket 50% pozíciójába mozdul. A tesztfeszültséget a GB/T 17626.4 szabvány követelményei szerint alkalmazzák, pozitív és negatív 1000 V-tal a tápegység csatlakozóján és pozitív és negatív 500 V-tal a jel bemeneti csatlakozóján. A teszt során megfigyelik és rögzítik a pozíció-visszacsatolás kimeneti jelének vagy a kimeneti tengely (rúd) löketértékeinek változásait annak megerősítésére, hogy az értékek megfelelnek a szabvány 6.2.7. szakaszának követelményeinek.

7.27 Túlfeszültség- (impulzus-) immunitás

Terhelés nélküli állapotban a működtető a teljes löket 50% pozíciójába mozog. A működtető tápvezetéke és a föld között 1 kV pozitív és negatív feszültséget kapcsolnak a GB/T 17626.5 szabványnak megfelelően. A vizsgálat során megfigyelik és rögzítik a pozíció-visszacsatolás kimeneti jelének vagy a kimeneti tengely (rúd) löketértékeinek változásait annak megerősítésére, hogy az értékek megfelelnek a szabvány 6.2.8. szakaszának követelményeinek.

7.28 Elektrosztatikus kisüléssel szembeni immunitás

Terhelés nélküli állapotban a működtető a teljes löket 50% helyzetébe mozog. A működtető háza biztonságosan földelt. Pozitív és negatív 4 kV-os érintkező kisülést, majd pozitív és negatív 8 kV-os levegős kisülést alkalmaznak a működtetőn a GB/T 17626.2 szabvány követelményeinek megfelelően. A vizsgálat során megfigyelik és rögzítik a helyzet-visszacsatolás kimeneti jelének vagy a kimeneti tengely (rúd) löketértékeinek változásait annak megerősítésére, hogy az értékek megfelelnek a szabvány 6.2.9. szakaszának követelményeinek.

7.29 Teljesítményfrekvencia mágneses térrel szembeni immunitás

Terhelés nélküli állapotban a működtetőt egy külső mágneses tér tesztállványra helyezik, és a teljes löket 50% helyzetébe mozgatják. A mágneses térerősség 400 A/m, a vizsgálati irányok pedig X/Y/Z, a GB/T 17626.8 szabványnak megfelelően. A vizsgálat során megfigyelik és rögzítik a pozíció-visszacsatolás kimeneti jelének vagy a kimeneti tengely (rúd) löketértékeinek változásait annak megerősítésére, hogy az értékek megfelelnek a szabvány 6.2.10. szakaszának követelményeinek.

7.30 Megjelenés

Vizuális és tapintási módszerekkel kell ellenőrizni, hogy a felület sík és sima-e, repedések, sorják vagy egyéb, a megjelenést befolyásoló hibák nélkül. A felületi bevonatnak biztonságosan rögzítve kell lennie, síknak, simának és egyenletes színűnek, olajfoltok, bemélyedések vagy egyéb mechanikai sérülések nélkül. Kijelzős funkciókkal rendelkező működtetők esetében a kijelzőnek jól láthatónak kell lennie hiányzó karakterek nélkül.

7.31 Burkolatvédelmi szint

Az IP67 vagy IP65 védettségi vizsgálatot a GB 4208—2008 szabványban meghatározott módszer szerint kell elvégezni.

7.32 Robbanásbiztos teljesítmény

A robbanásbiztossági vizsgálatokat országosan elismert vizsgálati egységnek kell elvégeznie a GB 3836.1 és a GB 3836.2 szabványok követelményeinek megfelelően.